Írói nevemen Brányi Balázsnak hívnak, nagymamám nevelőapja, Brányi Zsigmond után, aki tankerületi igazgató tisztséget töltött be Győr Vármegyében az 1920-as években, felesége nagymamám édesanyjának a testvére volt. Már 14 éves korom óta foglalkozom írással, amióta a sok könyvélmény hatására pennát ragadtam a kezembe.
A Veszprémi Egyetem Egyetemi Nyelviskolájában kezdtem el dolgozni a pécsi JPTE magyar-angol szakának elvégézése után 1994-ben, nyelvtanárként, tanfolyamszervezőként és ügyvivő szakértőként. Később weblaptervezőként dolgoztam, majd építészeti 3d látványtervezéssel is foglalkoztam. 2013-ban a Pannok Lapok társaságánál voltam weblapszerkesztő, a Napló elektronikus változatának a készítésében vettem részt. 2013 óta főleg weblaptervezéssel foglalkozom.
Már tizenéves korom óta foglalkoztat a magyar és európai történelem, különösen a XVI. század, amikor az oszmán hódítás miatt Európa védőbástyája lett Magyarország, két könyvet is írtam ezen korszak vizsgálata alapján.
Az örvényesi aranykehely azt a pillanatot meséli el, amikor Mária királynő, a mohácsi bukás másnapján összepakolja a királyi vár kincseit és Németországba, Passauba menenkül a dunai gályákon, de rablótámadás során pár hajót elsüllyesztenek a támadók 1526. augusztus 29-én, amikor II. Lajos király a mohácsi csatában a Csele-patakba fulladt üldözés közben.
Annak idején nagytudású mentoraim Perleberg Sibelka Artúr, A befalazott madonna szerzője és tanárember, valamint Bertha Bulcsú, a 80-as években elismert író biztattak további írásra és gondolkodásra, sajnos mindketten elhunytak már. Meg kell említenem középiskolai irodalomtanárom, Asztalos István nevét, aki nagy lelkesédessel tartotta óráit a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban és sokakat sarkallt, így engemet is, az irodalom művelésére és szeretetére. Ebben az időszakban ismerkedtem meg Kemény Géza tanár úrral, aki jeles költő volt, emlékét máig magamban őrzöm.
Kemény Géza, költő, gimnáziumi magyartanár egy szép versét olvashatja itt.
Hazamegyek az időbe kötetből
Nem Isten: Mária…
Megtört rajtam, gyöngyökre várt a bú.-
Nem is panasz, inkább himnusz-szavú
tajték szökik fel zátonyos éveken…
Nem Isten: Mária óvta életem.
Kis-Boldogasszony napján szült engem az anyám,
kis, boldog asszony, ó, elment korán…
és Mária is csak ködbe húnyt szemű,
kéken pillantó égen a derű,
fohászt foszlató, konok messzeség!
Én vagyok a szeptemberi ég.
Bennem az idő költözik tovább,
s csillagtövisben vérző Máriák.
A velence varázsa c. regény trillógia, A velence varázsát követi az Észak vonzásában, majd a A hazatérés c. könyv, ebben Gyulaffy Tamás kalandos utazását mesélem el az Úr 1549. esztendejében, aki jómaga ötvös és kovácsmester volt és sok hányattatás után visszajutott Veszprémbe, majd Várpalotára, ahol haláláig élt, mert ebben az időben Veszprémet a hódító pogány török bitorolta, csak Palota, Szárberény és Sümeg vára maradt végig a magyarok kezén.
2016-2018-ban egy sci-fi regényt írtam angol nyelven: Xylanthia, az utolsó remény címen, amiben keverednek a valóságszerű elemek az utópiával és kalandregénnyel, érdekessége, hogy a főhős Berzey András, magyar főhős és a regény sok Balaton-felvidéki utalást is tartalmaz, ami megragadhatja az angolul beszélő olvasót is, részben mellőztem az angolszász nevek és környezet használatát.
A Xylanthia, az utolsó remény c. könyvem elkészült, de kiadási nehézségek miatt előreláthatólag 2025 májusában vagy júniusában fog megjelenni.
Kellemes és hasznos olvasást kívánok, és ne felejtsd, nagyrabecsült olvasó: “A szó elszáll, az írás megmarad!”.
Egy csepp
Egy vízcseppben ott az egész világ,
Tükröződik benne ember és táj,
S ha a cseppből tenger lesz,
Akkor a könnyek tengere
Elborítja a Földet, melyet
Csak a Nap szárít fel.
Ezért fordulja a világosság felé,
Hogy életed ne legyen csak
Egy csepp, de oly hatalmas
Mint a tenger.